aldatlanallapot

1. Ne vedd meg azt a tűsarkút, amit egy kirakatban pillantottál meg, az első és utolsó gondolatod az volt, hogy „Aztakurva, de gyönyörű, ez kell nekem!”, fittyet hánysz arra, hogy csak fél számmal kisebb van a méretednél és lábon hordod ki az infarktust, ami az árától tör rád. Mindaz, ami a terhesség előtt normális volt, vagy legalábbis áthidalható, a terhesség alatt és után bődületes baromsággá változik. A cipő persze kétségkívül gyönyörű (akárcsak az az éjkék darab, ami a minap flörtölt velem egy kirakatban, némi cifra kőberakás csillogásával csábítgatva… oh, még mindig könnyek szöknek a szemembe tőle, ha csak rágondolok…), és nyilván normál esetben azt sem bánnád, ha fél számmal kisebb, mint kellene, hiszen bőszen vallod azt az elvet, hogy „majd kitágul/bejáródik”, vagy ha mégsem, akkor biztos vagy benne, hogy VAN az a randi/alkalom, amire akkor is felvennéd, ha két ujjadat csonkolnod kéne a viselése után a lábadon. Jelzem, NINCS. A terhesség alatt a lábad eleve szétlaposodik és legalább fél számot nő is, ráadásul rosszul vagy, ha ki kell lépned a lapostalpú strandpapucsból. Nem beszélve arról, hogy ha kicsit is átlagnő vagy, akkor máris úgy jársz, mint én, vagyis mint egy pingvin. Képzelj el egy pingvint tűsarkúban. Na ugye. Hagyd abba a röhögést, én se vettem meg a kék cipőcsodát. 


2. Ne vágasd le a hajad, mondván, hogy milyen jó lesz, hogy az új frizura eltereli a figyelmet az egyre növő hasadról. Először is, csak számodra tereli el, mindenki más úgyis a hasadra fókuszál először és rohadtul nem érdekli, hogy mi van a fejeden. Leszámítva, ha az egy szép nagy pattanás a homlokodon vagy az orrod közepén, mert akkor biztos lehetsz benne, hogy erre kérdez rá mindenki először a sarki zöldségestől a munkatársakig. Az élet szép. A hajvágás meg tapasztalat, a minap még remek ötletnek tűnt. Ma már nem vagyok erről meggyőződve. 


3. Ne meséld el az álmaidat életed párjának. És ha lehet, másnak se. A terhességi álmok hullámvasútját rajtad kívül úgysem érti meg senki. Főleg nem az erotikus, netán erősen pornográf tartalmúakat. Hidd el, egyetlen férfi sem akarja azt hallani, hogy mekkorát élveztél álmodban, miközben a szomszéd srác és a vízvezeték szerelő együtt döngetett meg a konyhapulton. Jelzem, én sem szívesen hallanám, hogy életem párja a takarítónővel és a bébiszitterrel orgiázik álmában. Ha reggel még csillogó szemmel el is mesélné, akkor alighanem beleállítanám a kenyérvágó kést a kézfejébe. Jobb a békesség, tanulj meg hallgatni, a túlzott közléskényszer így is elég sok bajt hoz még a fejedre. 


4. Ne hagyj ki egyetlen lehetőséget sem, ha pisilhetsz. Ha valaki, hát én roppant kényes voltam a nyilvános pisilésre és igen kevés hely felelt meg pikírt ízlésemnek. Ilyen volt a Meki és a BK vécéje, a mozikomplexumé és a cukrászdáké. A benzinkutak már kétesélyesek voltak, a sima nyilvános slozik pedig szóba sem jöhettek. A Nagylánnyal a hasamban is lejjebb adtam már az igényeimből, de most meg egyenesen keresem az alkalmat, hogy hová térhetek be egy kósza pisilésre. A táskámban rúzs helyett intim törlőkendőt tartok, hitelkártya helyett fém százast, hogy biztos beengedjenek. A szükség nagy úr. 


5. Ne menj intimgyantára. Igen, ez is saját tapasztalat, úgyhogy maximálisan igaz. A női szervezet a terhesség alatt túl érzékeny, túl kifinomult, túl hisztis és túl kevéssé tolerálja a kellemetlenségeket, így kár kitenni olyasminek, ami elkerülhető. A borotva kiváló alternatíva, fájdalommentes és némi gyakorlással bekötött szemmel is biztonságosan használható. 


6. Ne vegyél csípőnadrágot. Eddig sem voltam az a nádszálkarcsú alkat, így utólag számomra is érthetetlen, hogy miért pont most kezdtem el vonzódni a csípőgatyákhoz, amikor kezdek úgy kinézni, mint aki lenyelt egy kisebb dinnyét egyben. Gondolom onnan ered ez a gondolat, hogy ha a csípőmön van, akkor nem nyomja a hasamat. Hülyeség. Ugyanúgy nyomja, csak lejjebb, ami még rosszabb. Ráadásul a csípőm amúgy is külön életet él mostanában. Jobban mondva a medence csontom. Ugyanis érezhetően átalakulóban vagyok. Roppant felvilágosult bigeként (meg mert egyszer már előfordult velem ez a lábszétcsúsztatás az előző terhességem alatt) tudom, hogy ez tök természetes, hiszen Természet anyám így készíti fel testemet a szent feladatra. Ez egyébként a gyerekszülést jelenti itt most, ha valaki esetleg nem kapcsolt volna. Hétköznapibb nyelven hely kell a kölöknek majd, hogy elő lehessen préselni. 

Ennek örömére minden felállás-leülés számomra azzal a tudattal jár, hogy most fog a bal lábam végleg kiesni a helyéről és majd vonszolhatom magam után egy bőrdarabon, jobb esetben ínszalagon lifegve. Arra, hogy mikor zártam össze utoljára a lábaimat, már nem is emlékszem. És most nem a léhulásra gondolok, habár arra sem emlékszem… 
Aludni is úgy alszom, hogy egy bazi nagy párnát tömködök a lábaim közé, hogy kényelmes legyen az oldalamon heverés, miközben eligazgatom a hasamat és a melleimet. Bakker, mint egy tyúkanyó a tojásait. Brrr… Elhihetitek, ebben az ég világon semmi erotikus nincsen. 
Szóval a csípőgatya nem opció, mert szerintem eleve ilyen méretben, ami nekem lett, már nem is gyártanak, ha meg mégis, akkor az vitorlavászonból lehet, esetleg sátorponyvából. 
Arról ne is ejtsünk szót, hogy amikor a turiban felpróbáltam kettő, azaz kettő darab nadrágot, milyen rohadt ideges lettem, mert az egyiket nem tudtam felhúzni a csípőmön, a másikat meg nem tudtam begombolni rajta. Így aztán egyelőre maradt a jó kis gumis derekú vászonnacim, de érzem már, hogy nem fogom megúszni a nadrágvásárlást, mert lassan meg fogok ebben sülni, elvégre jön a nyár. Kéne valami rövidebb, de olyan, ami komfortos. 


7. Ne stresszelj a strandon. Ha valaki, hát én most fóbiás vagyok a hasam miatt, és mivel egész eddig ki sem tettem a lábam a lakásból hosszú gatya (csak ebben fér el normálisan a hasam) és valami blúz/póló/stb nélkül, így habtestem oly fehér, mint a friss januári hó. Tehát nem pusztán az lesz a gáz, hogy ki kell nemsokára merészkednem a strandra, ott világítva a sok napozó között, miközben senki nem fogja elhinni nekem, hogy imádom a napot, hanem még ott van az a helyes kis dinnye is, amit magamban hurcolok. És hazudik, aki azt mondja, hogy az csak oldalról látszik. F.szt. Látszik az elölről, hátulról, alulról, felülről, mindenhogyan. 
Viszont mivel a lábaim csúsznak ki alólam, és úgy általában kezd néha fárasztani a hasam hurcolása, semmi pénzért nem hagynám ki, hogy egy kicsit lebegtessem a babát. Meg persze magamat is, úgyhogy nagyvonalúan úgy döntöttem, hogy nem stresszelek a fürdőruha miatt, lesz ami lesz, felveszem, és nem érdekelnek mások, amíg nem hívják a Greenpeace-t, hogy Moby Dick partra vetődött és vissza nem kezdenek lökdösni a vízbe. 
Szóval ha én nem stresszelek, akkor senkinek nincs rá oka. Menjetek strandra, fürdőbe, Balatonra, majd mindjárt mondom, hogy pontosan hova, ugyanis én még legalább két hétig nem megyek, úgyhogy addig tessék hozzászoktatni mindenkit a puttonyos fürdőruhások látványához serényen, hogy mire én jövök, már senki rám se bagózzon, és ne kelljen stresszelnem. :) 


8. Félidő után ne menj gyilkolászós – lövöldözős - sikítozós filmre a moziba, ugyanis magzatod a hasfaladon keresztül próbál majd előtörni az Dolby Digital áldásainak köszönhetően. Ezt szerencsére nekem nem kellett még megtapasztalnom, de a húgom mesélte, hogy ő 7 hónapos terhesen gondolta úgy, hogy jó ötlet valami trancsírozós horrort nézni, mert galamblelkű terhesként erre szomjaztak az érzékei. Nos, gyermeke másként vélekedett és az első halálsikolyok után ő is belekezdett a film illusztrálásába – belülről. Húgom esküdözött rá később, hogy a gyerek páros lábbal készült kirúgni a hasfalát, miközben eltökélten rágta a köldökzsinórt, csak hogy szabaduljon. Az anyai önfeláldozás nem ismer határokat, az első 10 perc után szépen kijöttek a filmről és elmentek kacsákat etetni, hogy lecsillapodjon a kis gyilkológép odabent. Mivel én sokkal okosabb vagyok, mint a húgom (legalábbis szeretem ezt hangoztatni :D), így már eleve otthon néztem meg a Piranha 3DD-t, normális hangerőn. Ja, és félidő előtt. Hiába, no. Mások hibái arra valók, hogy tanuljunk belőlük, vagy hogy ismételjük őket. Hibája válogatja. 


9. Ne hagyj ki egyetlen alkalmat sem arra, ha alhatsz. Ha van rá lehetőséged, aludj délelőtt, délután, este, éjszaka, sőt, ha képes vagy rá, fejleszd tökélyre az alvajárást is, hogy a környezetednek ne tűnjön fel, hogy valójában nem vagy magadnál. Ezt egyébként a terhesség során amúgy is tapasztalja az ember magán, olyan, mintha csak úgy történnének a dolgok körülöttem, mintha álmodnám őket. Sokszor rá is csodálkozom egy-egy eseményre, hogy „jéééé”, csoda, hogy meg nem bökdösöm a környezetemben lévőket, hogy igaziak-e. Az alvás csodálatos dolog, már ha képes vagy rá az álmaidtól, a hasadtól, a fájó-feszülő melledtől, vagy a pasidtól. Nekem pasim most nincs, de minden másom igen, úgyhogy kicsit sem vagyok empatikus: aludd át a szexet is, ha tudod. Nyögdécselhetsz álmodban is, én is szoktam, főleg, ha begörcsöl a vádlim a kálcium-hiánytól. Amint megszületik a gyereked, úgysem fogsz rendesen aludni legalább 2 évig. Nem mintha a tartalékolás bármivel is enyhítené majd azt a helyzetet, de legalább addig is legyen az ember lánya kipihent. 


10. Ne most szerződj komolyabb szerepre, vizsgára, és úgy egyáltalán, sehova ne indulj el a határidőnaplód nélkül, mert az emlékezőtehetségednek búcsút inthetsz kb abban a pillanatban, amikor pozitív lesz a teszted eredménye. 
Egyrészt egy csomó minden jár a fejedben, ami eddig nem és kell nekik a hely, másrészt mindaz, ami eddig bitangul fontosnak tűnt az életedben (határidők, megbeszélt találkozók, bejelentések, stb) hirtelen távoli és apró, jelentéktelen dolgokká süllyednek a szemedben, hiszen a világ egyik legnagyobb csodáját viszi éppen véghez az ember lánya: életet teremt, a semmiből, saját magából. 
Nálam a terhességi amnézia olyan méreteket öltött már, hogy nemhogy nagybevásárlásra, de még a sarki boltba se indulok el lista nélkül, amin az első pont az, hogy levinni a szemetet.. 
Még így sem biztos, hogy sikerrel járok, ugyanis simán lehet, hogy elfelejtem elővenni a boltban a listát, vagy ami még gyakoribb, nem viszem magammal. A boltos csaj elnéző velem, nem egyszer bírta már ki röhögés nélkül azt, hogy negyedjére is felbukkanok egy nap alatt, sőt, a múltkor javasolta, hogy faxoljam át nyugodtan a listámat, összekészíti a cuccot, mire jövök. Meghatóan kedves ajánlat volt, megadta a számát is, csak sajnos nem emlékszem, hová írtam fel… 


+1 : Ne hallgass egyetlen olyan idióta listára sem, ami pontokba szedi, hogy mit csinálj és mit ne a terhességed alatt! :)