Voltam 12 hetes ultrahangon, amire a Pasi nem tudott eljönni, munka miatt. Ezen természetesen megint ment egy kör vita, de aztán nagyvonalúan nem emlegettem neki többet, gyötörte a bűntudat amúgy is rendesen. 
Reggel fél 8ra kellett mennem, ott üldögéltem már negyed 8kor a váróban lelkesen. A doki persze késett pár percet, de aztán úgy tűnt, hogy semmi akadálya nem lesz a kulcsfontosságú betekintésnek. Gondoltuk ezt mi, naívan. 

Merthogy magzatom teljes erőbedobással aludt, és esze ágában nem volt megfordulni, hogy a tarkóredője mérhető legyen (eszméletlenül ki vagyok most kupálva mindenféle betűrövidítésből és azok jelentéseiből :D). Elheverészett kényelmesen, szopta az ujját és nagyjából szopatott minket is. Lehetett hosszat, combcsontot, koponyát mérni nála, de tarkóredőt azt nem. 
A doki szenvedett egy fél órácskát, aztán közölte, hogy most menjek el sétálni, egyek valami jó kis reggelit, keltsem fel a gyereket és jöjjek vissza fél óra múlva vele. 
Okés. 

Elmentem sétálni, közben ettem is (ezt továbbra is nagyon élvezem), aztán visszamentem, mondván, hogy na most majd. Felültem a székre, doki nekifog, hurrá, a gyerek nem alszik. Helyette úszkál a gyerekzsákban, integet a kezével, bicajozik a lábával. Ja, hogy a tarkóredő? Az továbbra sem látszik, nem fordul át. Köszike. 

Gyerünk át hasi ultrahangra - mondja a doki, láttam rajta, hogy fogy a türelme, de becsületére legyen mondva, hogy nem anyázott, hanem módosította az értékeinket, orrcsontot mért meg talphosszat. (ezen behaltam amúgy. 1 centis talpa van a gyerkőcnek :D ) 

Felfeküdtem hasi ultrahanghoz, doki nekikezd, gyerek elúszkál. Úgy negyed óra múlva a doki már tépte a haját, hogy soha az életben nem fogja tudni megmérni a tarkóredőt, hiába bökdösi, nyomogatja, terelgeti csóró gyereket, az köszöni szépen jól elvan, szerintem röhögött is rajtunk. 
Aztán végül egy óvatlan pillanatban magzatunk tett egy félfordulatot és a szemfüles doki rögtön rárepült a dologra, elcsípte a tarkóredőt és diadalmasan szögre is akasztotta az ultrahangot. 

Kunyeráltam tőle egy fényképet, hogy elküldjem a Pasinak, aki szerint az UH egyértelműen fiút mutat. Nem, nem azért, mert a Pasi közben ledoktorált és már jobban megmondja a kép alapján, mint a dokim, hogy fiú vagy lány a baba, hanem mert szerinte egy lánynak nincs ekkora feje. Ez a tudományos magyarázat. Pfff. 

Az ultrahang megnyugtató eredménye után úgy döntöttünk, ideje beavatni a Nagylányt is, hogy kistestvére lesz. 
Megmutattam neki a fotót és megkérdeztem, hogy szerinte mi ez. 
A válasz kapásból jött: 
- Csörgőkígyó. 
Nem kicsit röhögtünk, majd bíztattuk, hogy próbálkozzon tovább. A tippek pedig jöttek: 
- Farönk. Tenger. Hullám. Szikla. 
Amikor aztán a fülébe súgtuk, hogy se nem csörgőkígyó, se nem farönk, hanem a kistesója, nagyon izgatott lett. 

Azóta mindenórás téma a kistesó és a szülés, a terhesség minden velejárója. Mindent tudni akar, puszilgatja a hasamat, jóéjt kíván Farönknek (merthogy azóta is így hívja), és állatkertet épít neki a gépen, hogy legyen majd mivel játszani a gyereknek, ha megszületett. :)